| A digitális fogászat dinamikus fejlődésével és előtérbe kerülésével lehetőség nyílt új technológiák klinikai alkalmazására. Vizsgálataink kiterjedtek egy hallgatói üregpreparálást elemző szoftver, valamint népszerű intraoralis scannerek pontosságának elemzésére.
A Dental Teacher rendszer vizsgálata során a célkitűzés az volt, hogy megvizsgáljuk a szoftvert alkalmazó hallgatók üregpreparációs készségének javulását azon hallgatókéhoz képest, akik digitális segédlet nélkül dolgoztak. A preparáció elemző rendszer használata javította a hallgatók üregalakítási pontosságát, valamint a hallgatók visszajelzései alapján lényegesen egyszerűbbé tette a feladatmegoldást.
Az intraoralis scannerek által használt stitching mechanizmus pontos kiértékeléséhez egy új vizsgálati metodikát dolgoztunk ki, melynek alapja, hogy a teszt és a mester minták illesztése a scannelési origo területén történjen meg. A fogakon három mérési sorozat történt: identikus pontok egymástól való távolsága a scannelési origóban történő illesztéssel, identikus pontok egymástól való távolsága összfelszíni illesztés során, valamint, összfelszíni képpontok best fit illesztéssel történő, teljes átlagos deviációjának meghatározása. A torzítás egy egyéni koordináta rendszer 3 tengelye mentén került meghatározásra. A kapott eredmények megmutatták, hogy az új metodikai módszer szenzitívebb a korábbiaknál és alkalmas az intraoraoralis scannerek torzítási kinetikájának pontosabb meghatározására.
A harmadik vizsgálat célja az volt, hogy hét különböző intraoral scannerrel készült lenyomat, valamint a fizikai lenyomat trueness értékeinek összehasonlításával validálja a korábban kidolgozásra került új módszert. A vizsgálati lenyomatok intraoral scannerekkel és precíziós lenyomatanyaggal, míg a mesterminta egy ipari referencia scannerrel készült. A minták illesztése a scannelési origóban történt, majd az identikus pontok egymástól való távolsága a koordináta rendszer 3 tengelye mentén került regisztrálásra. A statisztikai kiértékelés után az látszódott, hogy az IOS-ek esetén, ahogy a scannelési origótól való távolság nőtt, a deviáció is fokozatosan nőtt, míg ez a jelenség a fizikai lenyomat esetén nem volt tapasztalható. A hagyományos lenyomatból készült digitalis minta mutatta a legjobb deviációs értéket, ám az intraoral scannek többsége klinikailag elfogadható eredményt prezentált a megtartott fogazatú maxilla esetén. |